Azt hiszem, kicsit csapongó lesz ez a bejegyzés és az egész blog is, esélytelen máshogy. Az ovi első két hete egész jól ment, lányok reggel berohantak, délután alig lehetett elhozni őket, de aztán - úgy tűnik - elmúlt az újdonság varázsa... Mikánál ez szemlátomást nem okoz problémát, szívesen jár be, jól érzi magát, nyit mások felé is. De Boró lelke teljesen kész van, kifele nem nyit, Mikától nem nagyon szakad el, volt pár nap, hogy éjszakánként többször felsírt, napközben bepisilt, mert nem akart szólni, reggel nem akar bemenni, stb. Nem kerek neki a világ. Próbálunk nagyon figyelni, türelmesek lenni, és reméljük lassan oldódik, és kicsit elkezd nyitni.

Egyébként meg teljesen óvodásak lettek a lányok, annyira idétlenek bírnak lenni, hogy az elképzelhetetlen, bolondoznak, vihognak, ezerrel idétlenkednek :) Sokszor óriásiakat játszanak egymással.

Genetikának vannak rossz húzásai... Úgy tűnik, mind a két lány tőlem örökölte a hallás, éneklés és hasonló képességeket, brutális... Elég gyakran tök lelkesen, ezerrel énekelnek, de se hangjuk, se ritmusérzékük, se semmi. Nagyon cukik, engem nem zavar, de ha egyszer egy énektanárhoz kerülnek, az vissza fogja adni a diplomáját :) Pedig örökölhettek volna ezt-azt Annától ezen a téren is, tanítani is próbálja őket, de a szövegen túl nem jutnak :)

Ez is helyreállított bejegyzés...

Hosszú hetek kemény munkájával eljutottam oda, hogy ma este beszkenneltem néhány képet - rögtön ki is derült, hogy az ultrahangon nincs jól beállítva a dátum, így fogalmam sincs, melyik kép mikor készült :(

Az biztos, hogy ezek az utolsó szeptemberből, szemből és profilból:

Itt egy korai profilkép is:

És végül a lényeg :) (gy.k.: alulnézet, a kép jobb oldalán a lába között az a valami, na az az!)

Kb. május óta tervezem, hogy végre írok valamit, leginkább azt, hogy folytatjuk! :) Ugyan most nem ikrek lesznek, de nem is lány; érkezik a Kis Tökös! Valamikor december elejére várjuk - ha nagyon kedves akar lenni a nagyijával, akkor pont Nana 60. szülinapján érkezik (ajándék letudva :).

Kénytelen voltam megállapítani - amit valószínűleg minden többgyermekes szülő tud - az első(k) után minden más: az előző babaváráshoz képest, semmi időnk nincs arra, hogy vele foglalkozzunk... Persze beindult már a fészkelés, alakítgatjuk a lakást, sokat beszélgetünk a lányokkal a kistesóról, akit nagyon izgatottan várnak, figyelünk rá, stb., de mégis más. Azt mondják, a harmadik gyereknek azért jó, mert nincs ideje a szülőknek elrontani :)

A lányok múlt héten elballagtak a bölcsiben, adtak egy kis műsort, volt torta, virág, örömködés (örömkönnyek). A ballagók a bölcsisnénikkel együtt, kézenfogva bevonultak, végigénekelték a repertoárjukat, elképesztően ügyesek voltak. Úgy tűnt, Mika élvezi, hogy produkálják magukat, Boró pedig kötelességtudóan végigcsinált mindent, de nem úgy tűnt, mint akinek ez hiányzott.

Visszatérve a fészkeléshez: alakulgat a házikó, végre megvannak a beltéri ajtók (talán emlegettem itt a blogon is, hogy a költözéskor ez már nem fért bele), elkészült a terasz, és szobát cserélünk a lányokkal... (mennem kell, dolog van, remélem nem jövőre folytatom ezt a bejegyzést...)